Keresés

Íme az összes ok, ami miatt nem tudod megszokni az új szemüveged

Új szemüvegnél gyakran előfordulnak eleinte jelentkező megszokási gondok, de nyugalom, idővel minden jobb lesz! Ha mégsem, ebből a cikkből megtudhatod mit kell tenned és mikor.

Elmondjuk miért nem tudod megszokni új szemüveged

Tartalom:

  1. Mit ne tegyél

  2. Mínusz dioptriás szemüveg megszokása

  3. Plusz dioptriás szemüveg megszokása

  4. Optikai leképzési hibák

  5. Asztigmia, cylinderes szem

Ne ess kétségbe!


Nem biztos, hogy azonnal vissza kell rohanni az optikushoz, ha az első néhány felvételkor fura dolgokat tapasztalsz, és ami a legfontosabb, hogy semiképp ne add fel könnyen! Szintén nem segít a megszokásban, ha berakod fiók mélyére és előveszed a régit.


Értsük meg szemünk működését!


Rövidlátás (myopia)


Amik eleinte szokatlanok lehetnek, azok sokszor teljesen természetes jelenségek új szemüveg megszokásakor és jó esetben pár nap alatt el is múlnak. Ilyen lehet például rövidlátóknál – akik távolra nem látnak jól – amikor dioptria emelés után túl erősnek, élesnek érzik a szemüveget és fejfájásra panaszkodnak. Ez annak a következménye, hogy az élesebb látás miatt az agyat több információ éri mint azelőtt és ez eleinte kimerítheti az idegrendszeri működést.


A másik gyakori jelenség, hogy a "mínuszos" lencse optikai leképzéséből fakadóan kisebbít, azaz minden tárgy kisebbnek látszik, mint amilyenazelőtt volt. Meglepő módon ez a jelenség akkor is elő szokott fordulni, ha a dioptria nem is változott. Ennek oka, hogy a látott kép méretét és élességét nagyban befolyásolhatja az, hogy az új szemüvegünkben ugyanaz a dioptria milyen távolságra van szemünktől. Előfordulhat, hogy az újonnan választott keret egy picit – már 1-2 milliméter is számít – távolabb esik szemünktől. Minél távolabb van a mínuszos lencse, annál kisebb lesz a kép, tehát távollátóknak nem célszerű az orruk hegyén hordani a szemüveget.


Ezek mindegyike teljesen természetes dolog az új korrekció megszokásának első pár napjában, aggódni akkor kezdj igazán, ha 2 hét folyamatos próbálkozás után sem tudtad megszokni.


Távollátás (hypermetropia)


Nézzük mi a helyzet a távollátóknál – akik a köztudatban úgy szerepelnek, hogy közelre nem látnak jól. Ez azonban tévhit, ugyanis a fénytörési hiba akkor is jelen lehet, ha tökéletes a látás. Sőt, rejtett távollátás (fakultatív hypermetropia) esetén, mi szemvizsgálók is csak a panaszok részletes kikérdezése alapján – gyakori fejfájás, fáradékonyság, fókuszálási nehézség – következtetünk távollátásra.

Az idő haladtával, amikor már közeli látásromlás is jelentkezik, a szem nem képes tovább fókuszálni és az idegrendszer teljes kimerültségéről beszélünk. Ez azonban sokszor csak évek múltán a kor előrehaladtával és a szem közelre való alkalmazkodásának csökkenésével (presbyopia, öregszeműség) jelenik meg. Fiatal korban a kisfokú távollátók szemüveg nélkül tökéletesen látnak a kitűnő fókuszáló képességüknek köszönhetően és akár évekig kompenzálják a fénytörési hibát. Az ő esetükben a cél a szem alkalmazkodó képességének (akkomodáció) tehermetesítése, amit a látásvizsgáló “pluszos” szemüveg felírásával old meg. Mivel a távollátók éveken keresztül megszokták, hogy fókuszálással kiélesíthetik a képet, az új szemüvegükben eleinte nehezen tudják megszokni, hogy ismét nyugalomban tarthatják szemüket. Így a szemüveglencse dioptriája és a szem fókuszáló képességének dioptriája "összeadódik", és eleinte ezért érezhetik túl erősnek a szemüveget. Amint viszont az agyuk “megtanulja”, hogy a szemüvegnek köszönhetően erőlködés nélkül is jól képes látni, kienged ebből a görcsös állapotból és a fejfájásos-fáradásos panaszok is elmúlnak.

Itt a mínuszos lencse kicsinyítő hatásával ellentétben a megszokást segíti, hogy a pluszos lencsék nagyítanak, ezért a tárgyak is nagyobbnak tűnnek.

Míg rövidlátóknál az élesítéssel extra feladatokat adunk az idegrendszernek, távollátók esetében inkább feloldjuk a rendszer megterhelését, ezért sokkal hamarabb, akár pár óra alatt hozzá lehet szokni, de itt is igaz, ha 2 héten belül nem tudjuk megszokni menjünk vissza az optikába.


Optikai leképzés


Mind a távollátóknak, mind a rövidlátóknak adott korrekciós lencséknek van egy optikai középpontja, ami ideális esetben a pupillák elé esik a szemüvegben. Minden embernek egyedi pupillatávolsága van, ezért is készülnek a szemüvegek megrendelésre, (a szupermarketben a polcról levehető “készolvasók” több okból sem nevezhetők szemüvegnek, de erről bővebben majd egy másik cikkben). Ha ez a pupillatávolság nagymértékben eltér a miénktől, az is okozhat megszokási gondot, hiszen ilyenkor a lencsének nem a legélesebb pontján nézünk ki, hanem a torzabb széli részeken.

A széli torzítás (szférikus aberráció) egyébként egy teljesen normális jelenség, ami akkor is megfigyelhető, ha egyébként jól illesztette optikusunk a szemüveget. Ugyanis az optikai tengelytől távolodva a lencsék széli része felé a lencsekialakítás miatt úgynevezett “prizmahatás” jelentkezik, ami nagyobb dioptriáknál jobban érzékelhető különösen. Végeredményül új szemüvegünkben úgy érezhetjük, mintha a tér “hordó” vagy “párna” formában torzulna. Az, hogy kinek hol kezdődik a zavaró érték változó, egy viszont biztos, hogy dioptria emelésével (akár minusz, akár plusz irányba), az új szemüveg prizmahatása, egyben széli torzítása is nő.





Természetesen ettől sem kell megijedni, ugyanúgy pár nap alatt megszokható, ha eleinte kicsit íveltebbnek vagy torzabbnak látjuk a periférián lévő tárgyakat. Amit viszont már nehezebb megszokni, ha életünk első cylinderes szemüvegét kapjuk vagy emelik cylinder dioptriánkat.


Asztigmia


Röviden: Aki cylinder dioptriájú szemüveget kap, annak az asztigmia nevű fénytörési hibáját korrigálják, amiről érdemes csak annyit megjegyezni, hogy a szemünk (pontosabban a szaruhártya) törőrendszerén áthaladó fénysugarak nem egy pontban egyesülnek, hanem két (vagy több) egymástól távoleső pontban. Ezeknek a pontoknak a távolságát jelöli dioptriában megadva a cylinder értéke.

Ezt látja a cylinderes szem

Bővebben: Az asztigmiát gyakran azonosítják a “szemtengelyferdüléssel” ami valójában egy nem létező fogalom, és ha létezne sem lenne semmi köze egymáshoz a kettőnek. A félreértés onnan ered, hogy az cylinder valójában a szaruhártya különböző – szemből nézve vízszintes és függőleges - tengelyeiben mérhető törőerő különbségének dioptriaértéke. Megjegyzendő, hogy minden embernek alapvetően görbültebb a szaruhártyája a függőleges tengelyben. A nagyobb görbületű optikai felszínek erősebben megtörik a fényt, ezért lesz a függőleges és vízszintes tengelyben más a törőerő, ami dioptriában is kifejezhető. Ez a jelenség az emberek nagyrészénél kimutatható (fiziológiás asztigmia), a két tengely közötti különbség törőereje 0,5 dioptriának felel meg. Ennyit viszont még a szemlencse ellenkező irányú eltérése kompenzál anélkül, hogy tudatosulna bennünk. Ha azonban bármelyik tengelyben, akár a vízszintesben, akár a függőlegesben a törőerő különbség nagyobb, mint amit a szemlencse kompenzálni tud, akkor jelentkezik látáspanasz vagy fejfájás, és onnantól igényel cylinderes korrekciót a szem.


A gyakorlatban így képzeljük el: Egyik szemünk takarjuk le és a másikkal nézzünk egy pöttyös labdát. Valahol a bal szem retinája környékén, a szaruhártya függőleges és vízszintes tengelyekben látott kép miatt két különböző méretű és élességű pöttyös labdát látunk egymáson. Persze akkor nem látnánk semmit, azaz duplán látnánk (ami egyébként gyakori tünete az asztigmiának), ezért az agy a két labda képéből próbál kreálni egyetlen olyan képet, ami szerinte a legjobban hasonlít egy labdához. Persze tökéletesen nem fog sikerülni - plusz még el is fáradunk az erőlködésben - az amúgy kerek labda inkább egy rugbylabdához fog hasonlítani, a pöttyök rajta meg homályos megnyúlt foltokhoz. Az agy érzi, hogy valami nem jó, hiszen mindenki fogott már kézben labdát és tudja, hogy milyen. Ismételten kompenzálni fog és olyannak fogjuk látni a labdát amilyennek a valóságban kell lennie: kereknek.


Az új cylinderes szemüveg megszokása is pontosan ebből kifolyólag nehezített: elfogadtuk hogy az a labda olyan amilyen és kész. Attól, hogy megkaptuk szemüvegünkben az amúgy szükséges cylinder dioptriát, még nem biztos, hogy már agyunk meg tudja változtatni a látott tárgyról elraktározott vizuális emlékeinket. Hiába fogjuk a szemüveggel valójában kerekké tenni a labdát, ha agyunk által megszokott kerekre nem hasonlít, nem fogjuk szeretni. Zavaró lesz, hogy nem olyan mint ezelőtt éveken keresztül volt, ráadásul minél későbbi életkorban kapjuk meg első cylinderes szemüvegünket, annál nehezebben fogjuk tudni megszokni.


A szemviszgáló szakembernek ezért is nagyon nehéz a megfelelő nagyságú cylinder felírása. Számolnia kell azzal, hogy a vizsgált személynek milyen a látásigénye, milyen életkorban van és mennyire alkalmas a változásokhoz való alkalmazkodásra. Gyakran mindkét fél részéről félrecsúszhat pár apró kommunikációs félreértésen a megfelelő cylinderes korrekció kiválasztása. Ha úgy érezzük, hogy eleget foglalkoztak velünk a vizsgálat során és alkalmunk volt sétálni pár percet a próbakeretben akkor nagy valószínűséggel a szemüveget is meg fogjuk tudni szokni.


Persze az első napokban-hetekben előfordulhat fejfájás, szédülés vagy sokszor tárgyakat is furcsának láthatjuk – például egyenes vonalakat ferdének, vagy amikor olyan érzésünk van, mintha egy dombon állnánk és lejt a padló. Ezektől nem szabad megijedni, idővel elmúlnak, viszont eleinte óvatosan kell közlekedni a szemüvegben és ha máshogy nagyon nem megy, akkor nyugodt környezetben a reggeli órákban tesztelgetni otthon. Itt is igaz az aranyszabály: próbálkozzunk legalább 2 hétig!