A cukorbetegség (diabetes) anyagcsere-betegség, amely előfordulásának gyakorisága fokozatosan növekszik a fejlett országokban. Kialakulhat, ha a szénhidrát bevitel mennyiségéhez képest kevés a szervezet inzulin termelése vagy ha egyáltalán nincs inzulin. Számtalan szemészeti tünetet okoz, legsúlyosabb pedig a vakság.
A betegségről általában
Két fajtáját különböztetjük meg, az általában fiatalabb életkorban jellemző cukorbetegséget 1-es típusúnak nevezzük, míg az élet folyamán később kialakuló diabetest (időskori cukorbetegség) 2-es típusúnak nevezzük.
A különbség, hogy az idősebb korban kialakuló 2-es típusút nem feltétlen kell inzulinnal kezelni, sok esetben a diéta önmagában is elég lehet, valamint a tünetek is enyhébbek, mint a fiatal korban kialakuló 1-es típusú esetében.
Tünetek
A szemhéjak gyulladására fokozott hajlam, valamint gyakori az árpa, melyből akár egyszerre több is jelen lehet (hordeolosis). Jellemző még a szemhéjszél gyulladás (blepharitis) és a szemhéj bőrének ekcéma jellegű gyulladása (dermatitis).
A kötőhártyán apró vérzések jelenhetnek meg (suffuzio), néha makacs gyulladások kíséretében. Ez a szem fehér részén megjelenő piros elszíneződéseket jelent.
Az üvegtestben előrehaladott állapotban vérzések keletkezhetnek, amik szétterjednek a szem támasztékául szolgáló vízszerű anyagban és nagymértékben okoznak látásromlást. A vérzések felszívódása után javulhat a látás, de ebben a stádiumban már nem túl jó a látásélesség.
Normál esetben a szivárványhártya és a szaruhártya találkozásánál (limbus) a csarnokzugnak nevezett képletben vezetődik el a csarnokvíz, amely a szem belnyomásáért és az érmentes képletek táplálásáért felel.
Amennyiben a cukorbetegség a szivárványhártyát is érinti, a szivárványhártya gyulladásának (iritis vagy iridocyclitis) következtében kóros erek nőnek a csarnokzugba (neovascularizáció). A benőtt erek elzárhatják a csarnokvíz elvezetését, ami a szemnyomás emelkedésvel zöldhályog (glaucoma) kialakulásához és akár vaksághoz vezethet.
A szemfenéki tünetek az ideghártya progresszív hypoxiája, azaz oxigénhiány következtében alakul ki. Az ideghártya állapota és a betegség természetes lefolyása alapján négy stádium különíthető el:
I. Stádium – Praeretinopathia
A betegség kezdetén csak a kisebb hajszálerek károsodnak, ezért nehéz felismerni az árulkodó jeleket. A szemorvos ép szemfenéki képet lát, az elváltozások csak speciális festési eljárással mutathatók ki.
II. Stádium – Nonproliferativ vagy háttér retinopathia
Az elváltozások elérik a szemtükörrel is látható súlyosságot, a szemfenéken apró vörös pontszerű vérzések jelennek meg, de ha az ér nagyobb mértékben károsodott, akkor vizenyő gyűlhet fel az ideghártyán.
A kiszivárgó lipo-proteinek felhalmozódása kemény exudátumokat alkot és az éleslátás középpontja (macula) vizenyősség válik. Az ilyen állapotot diabetes maculopathiának nevezzük, amely az fényérzékeny idegek degenerációjához és maradandó látáscsökkenéshez vezethet, de ez a stádium még visszafordítható.
III. Stádium – Praeproliferativ retinopathia
Igen súlyosnak tekinthető állapot, a szemfenéken megjelennek az összefolyó vérzések és a puha exudatumok, amelyek „gyapottépésszerű gócokra” hasonlít. Jelentősen lelassul a keringés az ideghártya vénás rendszerében, ami további oxigéndeficit következtében tovább roncsolja az ideghártya állapotát.
IV. Stádium – Proliferativ retinopathia
A szervezet természetes reakciója az oxigénhiányra az úgynevezett neovascularizáció, ami kórós erek képződését jelenti. Ezek az újonnan nőtt erek benőnek az üvegtestbe a szem geometriai középpontja felé, majd a körülöttük levő kötőszövet szilárdulása és zsugorodása húzóerőként hat az ideghártyára és annak (trakciós) leválását eredményezi.
Amennyiben az éleslátás centrumát, a maculát is magával húzza és az leválik, a látásromlás igen jelentős és szinte visszafordíthatatlan.
Mivel a legvégső stádium kialakulása csak nagyon elhanyagolt vagy makacs betegség esetén jellemző, a látás sokáig jó maradhat, ezért nehéz a betegség korai felismerése. Azonban bármely stádiumban a vérzések nagyságától függően tapasztalható látásromlás. Amennyiben a sérült erekből kiszivárgó vér nagy mennyiségben az üvegtestbe tör, elhomályosíthatja a látást.
Mit javasol az orvos?
Fontos a rendszeres ellenőrzés! Amennyiben cukorbetegséget állapítottak meg valakinél, javasolt legalább évente 1-2 alkalommal szemészeten a szemfenék vizsgálata. Fontos az alapbetegség kezelése, azaz a vércukorszint normál értékek között tartása diétával vagy inzulin készítménnyel.
A szemet érintő szövődmények kialakulásakor a magas vércukorszint hirtelen csökkenése nem javít, hanem átmenetileg inkább ront az állapoton, ezért fontos a megfelelő érték állandó szinten tartása.
Ma már léteznek a kóros erek kialakulását gátló szembe adandó injekciók, de a III-IV. stádium esetén a betegség lefolyása elég rossz kimenetelű, 5-6 év alatt vaksághoz vezet, ezért a betegség megelőzésére a rendszeres szemészeti kontroll a legjobb megoldás.